Részlet Az út a boldogsághoz® című könyvből
www.itheta/foldegyesulet
Nagyon nagynak, némelyek számára pedig teljesen irreálisnak tűnhet az az elképzelés, hogy a bolygó részben az övék is, valamint az, hogy tudnak segíteni és kellene is segíteniük gondját viselni. Pedig ami ma a világ másik felén történik – még olyan messziről is –, kihathat a saját otthonodban történő dolgokra.
A Vénuszra küldött űrszondák legújabb felfedezései kimutatták, hogy saját világunk olyan mértékben leromolhat, hogy többé már nem képes az élet fenntartására – és lehetséges, hogy ez még a mi életünkben megtörténik.
Vágj ki túl sok erdőt, szennyezz be túl sok folyót és tengert, tedd tönkre a légkört, és nekünk befellegzett. A felszíni hőmérséklet perzselően forróvá, az eső kénsavvá válhat. Minden élő elpusztulhat.
Felteheti valaki a kérdést: „Ha netalán igaz is lenne ez, mit tehetnék én ellene?” Nos, ha valaki egyszerűen csak összeráncolná a szemöldökét, amikor az emberek bolygót rongáló dolgokat művelnek, már akkor is tenne valamit ellene. Ha valakinek csupán az lenne a véleménye, hogy egyszerűen nem helyes tönkretenni a bolygót, és e véleményét megemlítené, már azzal is tenne valamit.
A bolygóról való gondoskodás az ember saját háza táján kezdődik. Kiterjed arra a területre, ahol az ember keresztülhalad, amikor iskolába vagy munkába megy. Magában foglal olyan helyeket is, ahol kirándul vagy ahová üdülni megy. A terepet és a vízkészletet beszennyezõ szemét, az elszáradt bozót, ami könnyen tüzet fog, mind-mind olyan dolgok, amelyekhez nem szükséges hozzájárulnunk, és amely ellen az egyébként tétlen pillanatokban tehetünk valamit. Egy fa elültetése elég kis dolognak tűnhet, de az is valami.
Néhány országban az idős emberek és a munkanélküliek nem omlanak össze idegileg a puszta tétlen ücsörgéstől: alkalmazzák őket a kertek, parkok és erdők gondozására, a szemét felszedésére, és hogy kicsit szebbé varázsolják a világot. Nincs hiány a bolygó gondozására fordítható erőforrásokban. De többnyire figyelmen kívül hagyják őket. Szembeötlik, hogy az egyesült államokbeli Polgári Környezetvédelmi Alakulat (Civilian Conservation Corps) – amely a harmincas években abból a célból szerveződött, hogy hasznosítsa a munkanélküli tisztek és a fiatalok energiáit – a kevesek közül az egyik, ha nem az egyetlen olyan nagyszabású kezdeményezés volt e válságtól sújtott időszakban, amely messze több jólétet teremtett az állam számára, mint amennyit ráköltöttek. Hatalmas területeket erdősítettek újra, és más értékes dolgokat tettek, gondját viselvén a bolygó egyesült államokbeli részének. Szembeötlik, hogy a Polgári Környezetvédelmi Alakulat már nem létezik. Tehetünk mindössze annyit, hogy csatlakozunk véleményünkkel ahhoz, hogy az ilyen kezdeményezések megérik a fáradságot, és támogatjuk azokat a közvélemény-formáló személyeket és szervezeteket, akik környezetvédelmi munkát folytatnak.
Technológiában nincs hiány. Ám a technológia és annak alkalmazása pénzbe kerül. A pénz akkor áll rendelkezésre, amikor ésszerű gazdasági irányelveket követnek – olyan irányelveket, amelyek nem büntetnek mindenkit. Léteznek ilyen irányelvek.
Sok mindent tehetnek az emberek, hogy segítsenek gondját viselni a bolygónak. Ez annak a gondolatával kezdődik, hogy így kellene tennünk. A következő lépés pedig javasolni másoknak, hogy ők is így tegyenek.
Az ember elérte azt a potenciális képességet, amellyel szétrombolhatja a bolygót. Arra kell sarkallni, hogy képes legyen megvédeni, és védje is meg. Elvégre is ez ad szilárd talajt a lábunk alá.
Ha mások nem segítenek megóvni és jobbá tenni a környezetet, a boldogsághoz vezető útnak lehet, hogy egyáltalán nem lesz alapja, amin haladhatunk.
L. Ron Hubbard
