környezetünk

Csorba József: Kit érdekel a jövő?!

A mecseki radarállomás ügye jelzi, hogy a magyar társadalom környezettudatossága mennyire gyenge. De jelzi egyben azt is, hogy olyan felelőtlen társadalomról van szó, amelyik nem törődik azzal, hogy mit hagy hátra a gyermekeire. Nem utolsó sorban, olyan társadalomról van szó, amelyik az érdekeivel sincs tisztában.

30 millió ember lábnyoma

Magyarország túlnépesedett ország. Miközben elnéptelenedő falvak és csökkenő lakosságú városok jellemzik. A túlnépesedés abban jelenik meg, ahogy bánunk környezetünkkel. Az alig 10 milliónyi lakosság olyannyira megterheli környezetét, mintha 30 millióan lennénk. A mai magyar lakosság a gyermekei és unokái terhére/rovására éli életét. A korszellemet a silányság üli meg. A népesség hulladékélelmiszereket fogyaszt, amiket a harmad-negyedáron lopnak be az országba a kereskedők. A szegénység olyan fokú már, hogy az EU-ból megéri szemetet behozni és itthon rejtegetni

Mindennapos dolog a felszíni és a földalatti vizek szennyezése. Legújabban a magas nátriumtartalom és a baktériumok miatt a Somogy megyei Körtöspusztáról, hetente kerülnek be emberek hányással és hasmenéssel a kórházba. A védőnők mindenkit figyelmezetetnek, hogy ihatatlan a kútvíz, és főleg kisbabáknak tilos adni belőle, az anyák viszont azt mondják: sokszor nem tudnak mit tenni, ha elfogy a szomszéd faluból kannában hozott víz.  Magyarországon több településen a mai napig nincs kiépített vízhálózat, ott szinte mindennaposak a hasmenéssel, hányással járó megbetegedések. A magyarországi kutak vize jellemzően magas nitráttartalmú, de hemzsegnek benne a fertőzéseket okozó baktériumok is. Az ÁNTSZ bevizsgálja a vizet, ha kérik; ahol van ivóvízhálózat, ott 20 ezer forintért, ahol nincs, ott ingyen.

Tudatlanságrobbanás

Egy ENSZ-tanulmány szerint a klímaváltozás természeti sokszínűségre gyakorolt hatása szempontjából Magyarország a világ egyik legsérülékenyebb országa. Diana Ürge-Vorsatz, a jelentés készítésében résztvevő Közép-Európai Egyetem docense ismertetése szerint, míg más országokban csak egyes területek esnek az ökológiailag legmagasabb sérülékenységi besorolás alá, addig Magyarországon szinte alig van ettől eltérő térség. Európában a mienknél csak Belgiumban rosszabb a helyzet, világviszonylatban pedig a Dél-afrikai Köztársaságban. A tudósok a természeti sokszínűség sérülékenységének meghatározásakor a fajgazdagságot fenyegető veszélyek kockázatait vették figyelembe.

A magyarországi zöldmozgalmak jobbára csak idegesítik a lakosságot, mert a környezet terhelése és pusztítása természetes dolog a magyar ember szerint. Minap a Greenpeace egy Duna fölé kifeszített, óriási transzparenssel kezdett akcióba a klímaváltozással kapcsolatos teendőkre utalva. A demonstráción 8 sárga ruhás Greenpeace aktivista ereszkedett le köteleken a Lánchíd Parlament felé néző oldalán, egy 120 négyzetméteres vásznat tartva "Klímariadó! Zöld energiát!" felirattal.  Eközben a Dunán a nemzetközi zöld szervezet tulajdonában lévő motorcsónak körözött. A járókelők szinte kizárólag az okozott kényelmetlenséget (útzár) méltatták, egyesek azt firtatták, hogy az aktivisták magyarok vagy sem, mert ha nem, akkor inkább otthon csinálják ezt.

Az EU beteg embere

A tudatlanságrobbanás jellegzetes tünete annak a felmérésnek a fogadtatása is, amelyik a szokásos magyar pesszimizmust erősíti meg. A kommentárok képtelenek túllépni azon nyugtázáson, hogy a magyarok mindig is ilyenek voltak. Pedig nem volt még ilyen helyzet! Egy másik anekdotával érvelve: az optimisták a tudatlanok, a pesszimisták pedig a tájékozottak voltak. Most viszont egyszerre vagyunk tájékozatlanok és tudatlanok.

Sokkal többről van szó, mint arról, hogy az unió tagállamai közül pillanatnyilag Magyarország az egyetlen, ahol a megkérdezettek többsége szerint ,,a helyzet állandóan rosszabb lesz", s ahol a legutóbbi bővítés előtti EU-huszonötök körében a legalacsonyabb azok aránya, akik ,,boldognak" mondják magukat. Fóris György észlelte és szóvá meri tenni, hogy a mostani felmérés nem csak a jól ismert paraméterek tekintetében mutat társadalmi letargiát. Mert az, hogy az életminőséggel való elégedettség a huszonötök között a magyaroknál a második legrosszabb, vagy hogy az életszínvonal elfogadottságában is hátulról a harmadik, a mai gazdasági körülmények között nem meglepő..., s ezzel együtt járó adottság, hogy mélyponton van a létbiztonság érzete is.  A 25 tagállamból Magyarországon mondták a legtöbben (45 százalék), úgy érzik, fennáll a kockázata annak, hogy elszegényednek. Ráadásul a megkérdezettek nagy része láthatóan a jelen áldozatok jövőbeli hozadékában sem hisz. A nyugdíjak jövőjébe vetett bizalom Magyarországon a második legrosszabb (csak 29 százalékos, szemben a 42 százalékos EU-átlaggal, hogy a minden másban is alapvetően bizakodó dánok 74 százalékáról most ne is beszéljünk). Ha pedig azt a kérdést tették fel, hogy összességében mit gondolnak: a negatív, vagy a pozitív tendenciák lesznek-e végül az erősebbek, egyedül a magyarok körében került többségbe a már említett ,,állandóan rosszabb lesz" vélekedés. Mindezt megtetézi, hogy a legkevesebben éppen Magyarországon látták úgy: jelen munkájuk állandó tanulást kíván tőlük (41 százalék, szemben a finnek 88, a dánok 84 százalékával, a 71 százalékos EU-átlaggal).